Hogyan mondjuk angolul a „vitatás”-t a felszámolási eljárásban?

Természetesen ez a kérdés is egy jogi angol képzésünkön hangzott el. Egy elsősorban társasági joggal foglalkozó ügyfelünk keveredett bele egy felszámolási eljárásba, aminek a fordulatos történetét akarta elmesélni az órán. Azt már megszokta, hogy az angol jogi szaknyelvben sokszor találkozunk olyan szavakkal, amelyeknek első ránézésre van egy „egyszerű” fordításuk, de a jogi szövegben mégsem azt kell használnunk. Most is volt egy ilyen sanda gyanúja, és mit ad isten, nem tévedett! A magyar „vitatás” is ilyen szó – különösen, ha felszámolási eljárásban fordul elő.

Az angolszász jogban többféle kifejezés is létezik, ami segít eljutni a megfejtéshez:

• to dispute a claim – ez a legáltalánosabb forma, bármilyen követelés vitatása.
• to contest a claim – szintén használható abban az értelemben, hogy valaki vitat valamit, de ezt inkább jogvitában, pl. bíróság előtt teszi. (E körben érdemes rápillantanunk az Európai Unió terminológiájára is: az „uncontested claims” – „nem vitatott követelések” fogalompár előfordul pl. az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendeletében.)
• to lodge an objection – tovább szűkíti a jelentést, de egy kicsit el is terelhet minket, mert ez olyan hivatalos, írásbeli kifogás benyújtására utal, amely vitat egy (bírósági) döntést vagy megállapítást és amelynek tartalmaznia kell a kifogás indokait és az azokat alátámasztó bizonyítékokat.

• to challenge a claim – ez a legtrükkösebb mind közül, mert itt a claim legtöbbször nem követelést, hanem állítást jelent, vagyis valaki nem követelést vitat, hanem kétségbe vonja valamilyen állítás érvényességét, megalapozottságát. (A „challenge” ige egyébként használható határozat, pl. ítélet megtámadására is.) 

Ha azonban a magyar jogból és a felszámolási eljárásból indulunk ki, amiben a „vitatás” azt jelenti, hogy az adós nem fogadja el az egyik követelést és hivatalosan megkérdőjelezi azt, akkor (vissza)érkezünk a disputed claim kifejezéshez, amivel a felszámoló jelöli, ha egy követelést vitatottként tart nyilván.

Pl. „Az adós vitatta a hitelező követelését.”→ The debtor disputed the creditor’s claim.

A felszámoló nyilvántartásba vette a követelést, de vitatottként.→ The liquidator recorded the claim as disputed.

Hogy mégis legyen egy kis kihívás, vagyis challenge: próbáljuk meg lefordítani az alábbi mondatokat angolra – mindenképpen a challenge szó nélkül!

1. „A hitelező kifogást nyújtott be a követelés elutasítása ellen.”
2. „Az adós vitatta a számla jogosságát.”
3. „A követelést a felszámoló vitatottként tartja nyilván.”

(Megoldás a Lingua Juris Facebook oldalán) 

A felszámolási eljárásban sok minden vitatható – de a fordításnak nem lenne szabad azzá válnia. Ha a „vitatás”-t rosszul ültetjük át, abból könnyen „dispute” helyett igazi félreértés lesz. Vagy ahogy egy angol mondaná: If you mistranslate a dispute, you might end up creating one.

Amikor nem az unokák születnek, hanem a kivételek

Az angol nyelv sokszor következetes, de gyakran megvicceli a gyanútlan nyelvtanulót. Ha a grandfathering period magyar megfelelőjét keressük, akkor logikusnak tűnik elindulni a to father a child kifejezéssel, ami azt jelenti, hogy „gyermeket nemzeni”.

Innen már csak egy lépés a grandfathering, ami első hallásra olyan, mintha valaki nem gyereket, hanem rögtön unokát nemzene. Biológiailag kissé bonyolult, nyelvileg viszont kétségkívül izgalmas gondolat. 

A valóság ennél jóval kevésbé pikáns, viszont legalább annyira érdekes. A grandfathering period ugyanis átmeneti időszakot jelent: amikor új szabályokat vezetnek be, azok csak az új belépőkre vonatkoznak, a régiek maradhatnak a régi rendszerben, egy ideig a két rendszer egymás mellett létezik. Olyasmi, mintha a jogalkotó azt mondaná:

„Te már itt vagy egy ideje, nem fogom felforgatni az életed. De aki most érkezik, az már az új játékszabályok szerint játszik.”

A kifejezés az amerikai déli államok 20. század eleji úgynevezett „grandfather clause”-aiból ered. Ezeket azért léptették hatályba, hogy megakadályozzák az afro-amerikaiakat a szavazásban: a grandfather clause-ok mentesítést adtak azoknak, akiknek a nagyapja a polgárháború előtt szavazati joggal rendelkezett. Így a fehér férfiak – akikre általában nem vonatkoztak a feketékkel szemben bevezetett szavazási adók és írástudási tesztek – megtarthatták szavazati jogukat, vagyis őket „grandfathered” alapon kivették az új jogszabályok alól. Innen terjedt át aztán a fogalom az üzleti nyelvre.

Szóval a grandfathering nem unokák instant gyártásáról szól, hanem arról, hogy a régi motorosoknak nem kell minden új szabályhoz azonnal alkalmazkodniuk, van egy átmeneti időszak arra, hogy a régi szabályozás hatályát veszítse és az új mindenkire vonatkozzon.

De valljuk be: mennyivel viccesebb lenne, ha a törvényhozás tényleg úgy működne, hogy minden új szabályhoz járna egy nagyapa, aki a végén még hozzáteszi: „Bezzeg az én időmben nem így volt, de neked most már így (jobb) lesz!” 🙂 🙂

Az egyik ügyfelünk kórházak beszállítója: ún. konszignációs szerződéseket köt, amelyek alapján gyógyszerekkel és gyógyászati segédeszközökkel látja el a kórházakat, a kórházak pedig csak az általuk ténylegesen felhasznált gyógyszereket és eszközöket fizetik ki neki. Ez a gyakorlat nemrég szóba került egy vállalati jogi angolórán, amikor is felmerült a kérdés: hogyan mondjuk angolul a konszignációs szerződést?

Általános értelemben a „konszignációs szerződés” angolul consignment agreement. Kifejezetten kórházi környezetben azonban pontosabb a consignment stock agreement vagy hospital consignment agreement.

A logika egyszerű:

• a gyártó/forgalmazó elhelyezi a készletet (árucikkeket) a kórházban,
• az árucikkeknek mindaddig ő marad a tulajdonosa, amíg a kórház ténylegesen nem használja fel azokat,
• az elszámolás havi vagy negyedéves időközönként történik.

Egy tipikus szerződésrészlet így néz ki:

The Consignor agrees to place certain medical products on consignment at the premises of the Hospital. Ownership of the Products shall remain with the Consignor until the Products are actually used by the Hospital. The Hospital shall report usage and make payment on a monthly basis according to the agreed prices.

A konszignációs szerződés tehát nemcsak a készletek kezelésének egyik módja, hanem nyelvi szempontból is jó példa arra, hogy a magyar „konszignáció” mögött többféle angol kifejezés állhat. A lényeg azonban mindig ugyanaz: csak azt fizetjük ki, amit ténylegesen elhasználtunk.

Ahogy az angol mondaná: “You don’t pay by the stock, you pay by the usage.”

Vagy ha egy kis nyelvi csavarral élünk: a konszignáció lényege, hogy use it or lose it – but never abuse it.  Erre a fordulatra várjuk a megfejtéseket a Facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/LinguaJuris/