Amikor „Szerződések joga angolul”-tanfolyamainkon a „Ki kicsoda a szerződésekben?” kérdéskörét vizsgáljuk, mindig felmerül a kérdés: ki a ‘customer’ és ki a ‘consumer’? Ismerkedjünk hát meg a két jóképű idegennel!

A ‘customer’ viszonylag általános jelentéssel bír, lehet pl. „vevő”, „megrendelő”, „ügyfél”, a szövegkörnyezettől függően. A kifejezés mind természetes személyre, mind jogi személyre (pl. B2B – business-to-business – ügyletek esetén) használható, valamint az sem feltétel, hogy az adott személy a vásárolt dolgot, szolgáltatást saját szükségletei kielégítésére vegye igénybe (előfordulhat például, hogy a dolgot kifejezetten azzal a céllal vásárolja, hogy azt az üzleti tevékenysége körében továbbértékesítse.)

Nagyon vigyázzunk azonban, nehogy akaratunk ellenére „jelmezkészítőt” írjunk – egy korábbi cikkünkben (http://linguajuris.blog.hu/2017/01/14/customer_vs_costumer) kitértünk rá, mire kell odafigyelnünk.

A ‘consumer’ jelentése a fentiekhez képest szűkebb: ő a „fogyasztó”, azaz „a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy” (Ptk. 8:1. § (1) bek. 3. pont). Mint láthatjuk, jogi személyre nem használható ez a fogalom, továbbá az is lényeges, hogy az adott személy a dolgot, szolgáltatást nem üzleti célból, hanem pl. saját szükségletei kielégítésére vásárolja, veszi igénybe. Apró gyakorlati tipp: könnyebben meg tudjuk különböztetni a ‘customer’-t és a ‘consumer’-t, ha megtanuljuk, hogy a „fogyasztóvédelem” angolul ‘consumer protection’.

Reméljük, fogyaszthatónak találták rövid cikkünket és továbbra is vevők a jogi szaknyelvi érdekességekre.

(Szerző: dr. Szabó Zoltán)